[ Pobierz całość w formacie PDF ]
ellenkezQ irányban. Még csak egy erQltetett mosolyt sem dob felém, nem kérdezi meg, hogy
elvesztem-e.
Nem vagyok már ötödikes.
A nap további részét azzal töltöm, hogy várom, 2:48 legyen, úgyhogy nem is nagyon
különbözik ez attól, mint amikor iskolában vagyok. Másnap az ébresztQórát korábbra állítom.
Az elkövetkezQ négy napban idQben kelek, idQben szállok a buszra.
Hazamegyek iskola után.
Sikítani lenne kedvem.
Azt hiszem, idQrQl idQre ki kell vennem egy-egy napot&
KÓDFEJTÉS
Hajas asszony új fülbevalókat vásárolt. Az egyik pár a válláig ér. A másik párban kis csengQk
vannak, akárcsak abban, amit HeathertQl kaptam karácsonyra. Nem hinném, hogy még egyszer
fölveszem.
Angolon Nathaniel Hawthorne hónap van. Szegény Nathaniel. Ha tudná, mit mqvelnek
vele. A skarlát betqt olvassuk mondatonként, csontig lerágjuk, csámcsogunk rajta.
Nathaniel minden szóválasztása, minden vesszQ, minden bekezdés szándékos, célja van.
Szimbolikus értelemben. Ahhoz, hogy ezen az órán jó osztályzatot kapjunk, ki kell találnunk,
valójában mire is gondolt az író. De vajon miért nem tudta egyszerqen csak megmondani, amit akart?
Skarlát betqt karcoltak volna a mellkasára? Egy E-t, mert egyenes, egy P-t, mert Qszinte?
Néha azért izgalmas. Olyan, mintha megfejtenénk a kódot a fejében, megtalálnánk a
kulcsot a titkaihoz. Itt van például ez a bán dolog. Mindenki tudja, hogy a lelkész bqnösnek érzi
magát, meg hogy Hester bqnösnek érzi magát, de Nathaniel azt akarja, hogy tudjuk, hogy a dolog
komoly. Ha azt hajtogatná: Bqnösnek érzi magát, bqnösnek érzi magát, bqnösnek érzi magát , ez egy
nagyon unalmas könyv lenne, és senki nem venné meg. Épp ezért
alkalmaz szimbólumokat, mint az idQjárás, meg az egész fény-árnyék dolog, hogy
megmutassa, hogy is érzi magát ez a szegény Hester.
Kíváncsi vagyok, hogy a helyemben Hester ellent tudott volna-e állni. Olyan csöndes típus. Szerintem
jól ellenénk. Látom magunkat, ahogy együtt lakunk az erdQben, Q viseli az A-betqjét, én meg talán egy
M-t, hogy megrettent, megalázott, mulya, marha.
Szóval ez a kódfejtés elQször jó móka volt, de aztán kicsit hosszúra nyúlt. Hajas asszony mindent
kipasszíroz belQle.
Hajas asszony: A háznak ez a leírása, a falak az üvegszilánkokkal, vajon mire utalhat?
Mély csönd az osztályban. Egy QszrQl itt maradt légy zizeg a jéghideg ablakon.
Szekrényajtó csapódik a folyosón. Hajas asszony megválaszolja saját kérdését.
Gondoljatok csak bele, hogy is nézhet ki egy fal, amibQl szilánkok állnak ki. Csillog?
Ragyog a derqs napokon? Gyerünk, emberek, ne csak én gondolkozzak! Üveg a falban.
Manapság üveget a börtönfalak tetején használnak. Hawthorne azt mutatja meg, hogy a ház börtön, de
legalábbis veszélyes hely. Fájdalmas. Most arra kérlek benneteket, hogy soroljatok példákat a
színhasználatra. Ki tud mutatni néhány oldalt, ahol szerepet kapnak a színek?
Rachel/Rachelle, az ex-legjobb barátnQm: Kit érdekel, mit jelentenek a színek? Honnan tudja, mit
akart mondani? Talán hátrahagyott egy könyvet, aminek az a címe, hogy
Szimbólumok a könyveimben? Mert ha nem, akkor maga csak kitalálja ezt az egészet. Vagy valaki
tényleg komolyan azt képzeli, hogy a pasas leült, és azon agyalt, hogy mindenféle rejtett jelentést
vigyen a sztoriba? Ez csak egy regény.
Hajas asszony: Hawthorne egyike a legnagyobb amerikai regényíróknak! Nem csinált
semmit véletlenül. Zseni volt.
Rachel/Rachelle: Azt hittem, lehet saját véleményünk. Szerintem elég nehéz olvasmány, de az a rész,
amikor Hester bajba kerül, és a prédikátor fickó megszeg minden szabályt, na, az egy jó rész. De ezt a
szimbólumos dolgot csak kitalálja. Én nem hiszek benne.
Hajas asszony: Vajon azt mondod a matektanárodnak is, hogy nem hiszed el, hogy
háromszor négy az, tizenkettQ? Hawthorne szimbolizmusa is olyan, mint a szorzás: ha egyszer
felfedezted, a napnál is világosabb.
Megszólal a csengQ. Hajas asszony eltorlaszolja az ajtót, hogy kiadja még a házi
feladatot. Ötszáz szavas dolgozat arról, hogyan fedezzük fel a rejtett jelentést Hawthorne-nál.
A folyosón az egész osztály Rachel/Rachelle-lel veszekszik.
Hát így jár, aki elmondja, amit gondol.
LERAGADVA
Mr. Freeman, úgy látszik, megbékélt a feletteseivel. Az összes diák nevét fölfestette a terem egyik
falára, aztán oszlopokat csinált, minden hátralevQ hétnek egyet. Minden héten értékeli a fejlQdésünket,
és följegyzi a falra.
Az én nevem mellé kérdQjelet tett. A fám nem fejlQdik ugyanis. Egy óvodás jobbat
metszene. Már nem is számolom, hány linóleumot rontottam el. Mr. Freeman fenntartja nekem, ami a
készletbQl még megmaradt. Remek. Nagyon szeretnék valami mást
megpróbálni, valami könnyqt, mondjuk kidekorálni az egész várost vagy lemásolni a Mona Lisát, de
Q nem engedi. Azt javasolta, próbáljak valami más technikát, úgyhogy most ujjal hordtam föl a bíbor
festéket. A fáim nem lettek jobbak.
Az egyik polcon találtam egy könyvet, amiben le van rajzolva az összes rohadt fa, ami csak létezik:
platán, hárs, nyárfa, fqz, erdei fenyQ, tulipánfa, gesztenye, szil. A kérgük, a viráguk, a levelük, a
termésük. Már hivatásos erdésznek érzem magam, mégsem tudom
megcsinálni, amit szeretnék. A pulykacsontos dolog volt az utolsó, amiért Mr. Freeman megdicsért.
Persze Mr. Freemannek megvan a maga baja. Többnyire csak ül a székén, és egy új
vásznat bámul. Egyszínqre van festve: annyira kék, hogy szinte fekete. Semmi fény, és fény híján
semmi árnyék. Ivy megkérdezi tQle, hogy mi ez. Mr. Freeman felriad a révületbQl, és úgy néz rá,
mintha csak most vette volna észre, hogy a terem tele van diákokkal.
Mr. Freeman: Velence éjszaka, egy könyvelQ szíve, visszautasított szerelem. Amikor Bostonban
laktam, penészt növesztettem egy narancson, annak volt ilyen színe. A bolondok vére. Zavar. Lakat
belseje, a vas íze. Kétségbeesés. Elsötétített város. Egy dohányos tüdeje.
Egy kislány haja, aki remény nélkül nQ fel. Egy iskolaigazgató szíve&
Mire csöngetnek, egészen belemelegszik a szónoklásba. Pár tanár azt terjeszti, hogy
idegösszeroppanása van. Az biztos, hogy Q a legQrültebb ember, akivel valaha találkoztam.
AZ UTOLSÓ EBÉD
Ebédkor soha semmi jó nem várható. Az ebédlQ egy hatalmas, zsírszagú mqterem, ahol a Tinédzserek
[ Pobierz całość w formacie PDF ]