[ Pobierz całość w formacie PDF ]

örömét is. Mi van a holmiddal, Heide? Szükség van a bQrön-
dödre?
- Ha megállunk a panziónál, öt perc alatt összecsomago-
lok, hisz csak a legszükségesebb dolgaimat hoztam magam-
mal.
- A többit az a bolondos Trina már biztos bepakolta.
Heide arcán mosoly bujkált.
- Megírta, milyen kínszenvedést kell kiállnia a kastély lakói
miatt, akik mindenáron ki akarják szedni belQle a kegyelmes
grófkisasszonya címét. O azonban a végsQkig kitart, nem
hagyja, hogy még egyszer olyan csúnyán elbánjanak velem.
- Hát most majd leesik az álla!
- Meg kell bocsátanotok neki, bár kissé hóbortos, Q a hq-
ség eleven szobra.
- Tartsd csak meg a szolgálatodban, Heide, a hqséget
meg kell becsülni - jelentette ki Dalheim úr.
- Nem is hagynám, hogy elmenjen, apa.
- Induljatok hát a panzióba, és rendezzetek el mindent!
Azután gyertek vissza értem a gyárba, addig még elintézek
néhány dolgot.
111
LQre asszony roppant izgatottan várta a híreket, és most mér-
hetetlenül boldog volt, amint Heide Conny karján közeledett
felé.
-Nos, anya - mondta Friedrich Dalheim -, most már ismét
XXII.
tiszta a lelkiismeretem. Végre megünnepelhetjük csendes
családi körben az eljegyzést.
Lore asszony a nyakába borult. Ezt az alkalmat természe-
tesen Conny sem hagyhatta ki, karjába kapta Heidét, és meg-
csókolta.
Amíg Lore asszony elQkészítette az eljegyzési
ünnepséget, a fiatal pár az özvegyi házba indult. Trinát óriási
felfordulás kellQs közepén találták. Épp a nappaliban tett-vett,
amikor megpillantotta kedves grófkisasszonyát az intézQvel
kéz a kézben a küszöbön. Hatalmas szemeket meresztett,
mintha kísértetet látna. Olyan rémület járta át minden tagját,
hogy erQtlenül egy karosszékbe rogyott, minden illendQségnek
fittyet hányva.
-Jóságos isten, hiszen ez a grófkisasszonykám! - kiáltotta,
s ettQl nyomban észbe kapott és felpattant.
Heide csak nevetett.
-Igen, Trina, jól látod, én vagyok az. A jegyesem egysze-
rqen visszahozott. Hadd mutassam be a vQlegényem, Trina!
- De hát, kegyelmes grófkisasszony, ön és egy intézQ! Ha
ezt a kegyelmes grófné megérte volna!
Conny azonban olyan felhQtlen boldogsággal nevetett rá,
hogy Trina még nagyobb zavarba jött.
-Tudom, azzal sem fogom túlságosan megvigasztalni, ha
közlöm önnel, hogy valójában nem Conrad intézQ vagyok, ha-
nem Conrad Dalheim, Rodenau jelenlegi tulajdonosának a fia.
A feleségem pedig újra Rodenau úrnQje lesz. Ehhez mit szól,
Trina?
O, szegény Trina! Azt se tudta, sírjon-e vagy nevessen.
Rémülten hallotta, hogy úrnQje az újgazdag úrfihoz megy
feleségül, ám az mégis büszkeséggel töltötte el, hogy a gróf-
kisasszony ismét Rodenau úrnQje lesz. Magától értetQdQnek
tartotta, hogy Q mellette marad. Ki is merte volna vitatni ezt a
jogát?
Amikor végre-valahára kinyögött egy jókívánságot, Heide
utasította, hogy tegyen mindent vissza a helyére az özvegyi
házban.
-Látja, Trina, ha megfogadta volna anyám tanácsát, most
nem kellene feleslegesen dolgoznia! - mondta Conny nevetve.
-Én senki másnak nem engedelmeskedhetek, csak a ke-
gyelmes grófkisasszonyomnak, Dalheim úr.
112
Conny és Heide mosolyogva összenéztek.
- Gyere, Heide, menjünk vissza a szüleimhez! Trina, ma
este jöjjön át a kastélyba, hogy együtt ünnepelhessük az el-
jegyzésünket. A személyzetnek hivatalos formában a meny-
asszonyom komornájakent mutatom majd be. A továbbiakban
önre bízom, hogy közölje velük, én nem az intézQ, hanem a ház
urának fia vagyok. Ezzel komoly tekintélyre tehet szert elQttük.
Trina bizonytalanul tekintett a férfira, majd nyájasan így
szólt:
- Ön legalább tudja, mi az illem, Dalheim úr. Én
egyébként mindig is tanult embernek tartottam. Egyedül a
megszólítási formákkal állt hadilábon.
-Nem véletlenül, Trina. Én ugyanis már akkor tudtam, hogy
Heide a feleségem lesz, és nem állt rá a szám a kegyelmes
grófkisasszonyra. De most már menjünk, Heide!
Trina egy ideig a nyitott ajtóból figyelte a távolodó párt.
Azután titkon a köténye sarkába törölte könnyes szemét. Mi-
csoda boldogság, hogy az Q grófkisasszonykája ismét hazata-
lált! Heide a Rodenau-kastélyban maradt,míg Lore asszony ott
tartózkodott. Majd leendQ anyósával Berlinbe költözött, ahol
együtt töltötték a telet. Friedrich Dalheimot hamarosan teljesen
lefegyverezte Heide. A lány minél jobban megismerte, annál
jobban megszerette és tisztelte az öregurat.
Conny természetesen minden szabadidejét Berlinben töl-
tötte. Télen nem sok dolga akadt egy gazdálkodónak a birto-
kon. Boldog volt, hogy szórakozhat egy kicsit Heidével, szín-
házba, koncertekre jártak, aminek a lány kimondhatatlanul
örült.
Heide februárban lett Conny Dalheim felesége. Mivel még
nem telt le a gyászév, kívánságára nem tartottak nagy ün-
nepséget, csak a család legközelebbi barátait, köztük Wend-
ler doktort hívták meg. Egyszerq, fehér menyasszonyi ruhá-
jában Heide elragadóan nézett ki. Nehéz lett volna eldönteni, ki
volt rá büszkébb: a meghatott férj, Lore asszony vagy Friedrich [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]

  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • elpos.htw.pl